Lymantria monacha – Apácalepke
A Lymantria monacha, magyar nevén Apácalepke, az Erebidae családba tartozó, eurázsiai elterjedésű lepkefaj, amely elsősorban fenyves állományokban okoz számottevő lombvesztést. A faj előfordulása és kártétele Hargita megye erdeiben is rendszeresen megfigyelhető.
Morfológiai jellemzés
Imágó
Szárnyfesztávolság: 35–50 mm.
Elülső szárnyak: fehér vagy sárgásfehér alapszínűek, jellegzetes fekete márványozottsággal.
Hátulsó szárnyak: világosszürkék vagy fehéres árnyalatúak.
Test: világos színű, a potrohszelvényeken jól kivehető fekete harántcsíkokkal.
Nemi dimorfizmus (hím–nőstény különbségek)
A nőstény nagyobb testméretű, tömzsibb habitusú, szárnyfesztávolsága jellemzően a felső mérettartományba esik.
Sursă FOTO: Didier Descouens, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31277412
A hím csápja erősen bipectinát, azaz fésűs felépítésű, amely a nőstények által kibocsátott feromonok nagy távolságból történő érzékelését teszi lehetővé.
Sursă FOTO: Didier Descouens, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31277412
A nőstény csápja kevésbé fésűs, egyszerűbb szerkezetű, mivel a párkeresésben elsősorban feromonkibocsátó szerepet tölt be.
A hímek általában mozgékonyabbak és aktívabbak a rajzásidőszak során.
Tojás
Méret: körülbelül 1 mm átmérő.
Szín: kezdetben fehér, majd a kelés közeledtével sárgás-barnás árnyalatúvá válik.
Lerakás: a nőstény a tojásokat csoportosan a kéregre helyezi, és hasi szőrzetével fedi be.
Lárva
Méret: 35–45 mm.
Szín: szürkés vagy barnás alapszín, hosszanti sárga és fekete mintázattal; potrohszelvényenként két világos szemölccsel.
Testfelépítés: hosszabb, finom szőrökkel borított.
Báb
Méret: 15–25 mm.
Előfordulás: kéregrepedésekben, illetve az avarban található.
_-_Puppe_der_Nonne_(14758288538).jpg){kind=link}
Életmenet
Tojás: lerakás július–augusztusban; a faj tojás alakban telel.
Lárva: tavasszal kel, majd 6–8 héten keresztül intenzív táplálkozást folytat.
Bábozódás: június–július folyamán zajlik.
Imágó: a rajzás július–augusztusra esik; évente egy nemzedéke fejlődik.
Élőhely és tápnövények
Az Apácalepke elsősorban tűlevelű állományokban, valamint elegyes fenyő–lombos erdőkben fordul elő.
Főbb tápnövényei:
- lucfenyő (Picea abies)
- erdeifenyő (Pinus sylvestris)
- jegenyefenyő (Abies alba)
- vörösfenyő (Larix decidua)
Kártétel és erdőállományokra gyakorolt hatások
Az Apácalepke lárvái a tűlevelek lelegelésével okoznak kárt.
A kártétel következményei:
Fotoszintézis-csökkenés: a tűlevélvesztés a fák asszimilációs kapacitását jelentősen mérsékli.
Fiziológiai stressz: a defoliáció gyengíti a fák ellenálló képességét, növelve más kártevőkkel és kórokozókkal szembeni fogékonyságukat.
Növekedéscsökkenés: a növedék visszaesése egyértelműen kimutatható.
Elhalási kockázat: ismétlődő, erős lombvesztés különösen fiatal állományok pusztulását okozhatja.
Védekezési lehetőségek
1. Monitorozás
- feromoncsapdák alkalmazása a rajzásdinamika nyomon követésére;
- gradációk előrejelzése.
2. Biológiai védekezés
- természetes ellenségek (parazitoid fürkészdarazsak, ragadozó ízeltlábúak) védelme;
- az erdőállományok szerkezeti diverzitásának fenntartása.
3. Kémiai védekezés
- indokolt esetben, a fiatal lárvastádium ellen célzott rovarölő szeres kezelés, az erdővédelmi előírásoknak megfelelően.
Hargita megye 2023. évi helyzetképe
2023-ban az Apácalepke által érintett erdőterület nagysága Hargita megyében elérte a 31 468,51 hektárt.
A kártétel valamennyi érintett területen gyenge intenzitásúnak bizonyult; közepes és erős fokú károsítás nem volt megfigyelhető.
Az adatok a következő kutatásból származnak:
Hargita megye erdeinek biomassza-felhalmozási képességét és az erdőállományok egészségi állapotának monitorizálását értékelő tanulmány