A gímszarvas és más agancsos vadfajok évente elhullajtják agancsukat, melynek gyűjtése sokak érdeklődését felkelti.
Ugyanakkor a kérdéskör nem kizárólag természetbúvár vagy hobbiszintű megközelítést igényel, hanem szakmai és jogi szempontból is tisztázandó. Az agancs egy szarvasfélékre jellemző, évente megújuló szerv. Hullatása hormonális szabályozású folyamat, mely jellemzően tél végén, tavasz elején zajlik le. Az új agancs növekedése a tápanyag-ellátottság, a genetika és az életkor függvénye.
Az agancs morfológiája – tömeg, ágak száma, szimmetria – alapján következtethetünk az állat korára, kondíciójára, sőt a populáció genetikai állapotára is. Éppen ezért az agancs fontos információforrás a vadgazdálkodás számára.
Az elhullajtott agancs jogi megítélése egyértelmű: a vadászterületen keletkező vadászati termék – ideértve az elhullajtott agancsot is – a területet kezelő vadgazdálkodó tulajdona. A gyűjtés kizárólag az ő engedélyével történhet. Engedély nélküli gyűjtés szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősülhet, különösen szervezett, szisztematikus gyűjtés esetén.
A vad téli időszakban különösen érzékeny a zavarásra. Az agancsozás céljából történő erdei jelenlét zavarhatja a vadat, befolyásolhatja a kondíciót, túlélési esélyeket, és akár vetéléshez is vezethet. Ebből következik, hogy a kontrollálatlan agancsgyűjtés nemcsak jogi, hanem gazdálkodási szempontból is problémás.
Az elhullajtott agancs nem közhasználatú „erdőajándék”, hanem vadászati termék. Kezelése a vadgazdálkodó hatáskörébe tartozik, begyűjtése pedig csak az általa meghatározott keretek között történhet. A szakmai és jogi előírások figyelmen kívül hagyása hosszú távon a vadállományra is negatív hatással lehet.
Videó megtekinthető a következő linkre kattintva,
https://www.youtube.com/watch?v=4t8kwakcWW0