Közbirtokossági tereplátogatás – helyzetkép és közös kihívások
Szakmai tereplátogatásra került sor Farkaslaka községben, ahol egy helyszínen egyeztettünk az ott működő öt közbirtokosság képviselőivel. Bár külön jogi személyiséggel rendelkező szervezetekről van szó, földrajzilag és gazdaságilag ugyanabban a községben működnek, így kihívásaik és céljaik szorosan összefonódnak.
A találkozón az alábbi közbirtokosságok vettek részt:
- Farkaslaka
- Nyikómalomfalva
- Székelyszentlélek
- Bogárfalva
- Székelypálfalva
A működés mellett ugyanakkor több, a mindennapokat közvetlenül érintő probléma is kirajzolódott. Az egyik legsúlyosabb kérdés az üzemtervek (erdőgazdálkodási tervek) nehézkes elkészítése és jóváhagyása, ami a közbirtokosságok működését jelentősen lassítja. Üzemterv nélkül az érintett erdőterületeken semmilyen gazdálkodási beavatkozás nem végezhető – ez a gyakorlatban a fakitermelés, felújítási munkák és egyéb szakmai tevékenységek elmaradását jelenti. A kieső bevételek miatt a közbirtokosságok nehezebben tudják teljesíteni pénzügyi kötelezettségeiket (adóterhek, járulékos költségek, fenntartási kiadások), ami további adminisztratív és működési bonyodalmakat vonhat maga után.
Pozitívum, hogy a faanyag-értékesítés gyakorlata az elmúlt években több helyen fejlődött: egyes közbirtokosságok az erdészetek szakmai és operatív közreműködésével online felületen, szervezett árverési rendszerben értékesítenek. Ez átláthatóbb piaci működést biztosít, hozzájárul a reális árképzéshez, és csökkentheti az indokolatlan árletörés kockázatát.
Általános, megyei szinten is jelentkező gondként merült fel a közbirtokossági jogok elaprózódása és „szétszóródása”. A tapasztalatok szerint sok tulajdonos elköltözött, és becslések alapján a tagok mintegy 40%-a már nem a községben él, ami a közösségi döntéshozatalt, a részvételt és a hosszú távú tervezést is megnehezíti.
A térség gazdasági szerkezetében szintén látványos változás történt. Míg a 2000-es évek elején a helyi faiparhoz és fakitermeléshez kapcsolódóan számos vállalkozás működött, ma a zónában már csak néhány szereplő maradt aktív. A helyi termékek iránti kereslet visszaesése érezhető hatással van a munkahelyekre és a szolgáltatói háttérre.
A térség hagyományos tevékenységei közül kiemelendő a szénégetés, amely továbbra is meghatározó identitáselem, ugyanakkor a gyakorlatban egyre inkább visszaszorul – jellemzően munkaerőhiány és a megváltozott gazdasági környezet következtében.
A közbirtokosságok élnek a fejlesztési lehetőségekkel: több helyen napirenden van a PNRR által finanszírozott erdősítési és újraerdősítési támogatások kihasználása. Emellett fontos, hogy működésük nem kizárólag az erdőgazdálkodásból származó bevételektől függ: a földalapú támogatások is meghatározó szerepet játszanak. A helyi gazdálkodás erősítése érdekében a közbirtokosságok ösztönzik az állattartást, és saját szabályrendszer alapján támogatást biztosítanak a gazdáknak (juh- és szarvasmarha-tartásra), ezzel is erősítve a közösségi gazdaságot.
Összegzésként elmondható: a mindennapi működést több tényező nehezíti, de a legnagyobb kihívások továbbra is az üzemtervek körüli elakadások, a jogok aprózódása, valamint a túlszabályozásból eredő adminisztratív terhek. Mindezek mellett a cél változatlan: a község szolgálata, a közösségi érdekek képviselete és a tagság felelős kiszolgálása – erre kell a jövőbeni megoldásokat is alapozni.