Lófő (lat. primipilus): a székelyek rangban második, a primorok (főszékelyek) után következő társadalmi rétege a feudalizmus idején. A székelyek, mint kiváltságos katonanép, valamennyien szabadok voltak, s közöttük a 14. századtól észlelhetőek vagyoni különbségek. A lófők főként jelentősebb állatállományuk révén emelkedtek ki a közszékelyek közül. Kezdetben a székelyek valamennyien lovas katonák voltak, később már csak a lófők lehettek lovasok, a közszékelyek gyalogosként szolgáltak. Mint lovas katonáknak nagyobb zsákmány, s a 16. századtól a közös nemzetségi földből nagyobb nyílföld járt nekik. A székely székek tisztviselői nagyrészt lófők voltak, közülük kerültek ki a hadnagyok. 1554-től, a közszékelyektől eltérően, a lófők a primorokhoz és a nemesekhez hasonlóan mentesek a hadiadó alól. A 18. századtól már kisnemesek, általában 1-2 jobbágyteleknyi földbirtokkal. A székelyek 8-10%-át tették ki, számuk idővel csökkent. Az 1848-as jobbágy felszabadításkor kiváltságaik megszűntek. Hitünk és hitvallásunk ezen egyedülálló és méltatlanul elfelejtett székely hagyomány kutatása, felélesztése, apáink nagyapáink nyomdokaiba lépve, megszerzett tudásunkat átadva gyerekeinknek, unokáinknak, megmaradásunk zálogaként.
